Ez a történet egy fiúról szól, aki elindult világot látni, és mire hazaért felnőtt férfivá lett.

De kezdjük az elején: egyszer volt, hol nem volt...

Szóval volt ez a fiú, a Jancsi. Iszonyú lusta gyerek volt, legalábbis a szülei szerint, akik szegény parasztok voltak, Jancsi természetesen más véleményen volt önnönmagáról. Az öreg szülők egész álló nap a földeken dolgoztak, a Jancsi meg csak ült a ház tövében, fűszállal a szájában és álmodozott. Azt képzelte, hogy gazdag földesúr, akit mindenki körülrajong, és temérdek pénzét el sem tudja költeni. Elképzelte, ahogy Mátyás király udvarában lakomákon vesz részt, lanton játszik egy zenész, és az udvari bolond szórakoztatja a vendégeket. Az öreg szülők csak rázták a fejüket, mi lesz ebből a gyerekből? Az apa egy napon megelégelte fia semmittevését, közölte vele, hogy vagy elmegy tanulni valami rendes szakmát, vagy fel is út, le is út, ők már többé nem tartják el. Jancsi kénytelen kelletlen felkerekedett, hogy tanuljon valami rendes szakmát. Anyja bepakolta batyujába az útravaló pogácsát, megkönnyezte a búcsúzást, majd útjára engedte egyetlen fiát. Jancsi szépen el is indult, de aztán eszébe jutott, hogy azt sem tudja hová megy. Merre vegye az irányt? Egyáltalán mi az a rendes szakma? Földesúrnak lenni, az rendes szakma! Na de az ember fia csak úgy nem lehet földesúr! Ki látott már ilyet? Én vagyok a szegény Jancsi, holnaptól Földesúr Báró János leszek! Hát akkor hogyan tovább?- tanakodott magában Jancsink. Egyszer csak szembe jön egy hintó nagy sebbel-, lobbal a földút csak úgy porzik körülötte. Mi a ménkű lehet ez, hát hová ez a nagy sietség? Ekkor látja Jánosunk, hogy nem a hintó gazdája siet ennyire, a lovak bokrosodtak meg. Jancsi, nagy bátorságról téve tanúbizonyságot felkapaszkodott a hintóra, onnan az egyik megbokrosodott ló hátára, és megállította a hintót. Persze, hogy kifáradt, nem volt hozzászokva a fizikai erőkifejtésekhez, ezért a hintó gazdája, aki egy gazdag kereskedő volt, felajánlotta, hogy elviszi őt egy darabon. Jancsinak sem kellet kétszer mondani, beült a kereskedő mellé a hintóba. Hamar összebarátkoztak, és ki-ki elmondta mi járatban van. Jancsi is elmesélte történetét, hogy valami rendes munkát kéne tanulnia, persze a földesúri ábrándokról mélyen hallgatott, és a kereskedő is elmondta, hogy egy barátjánál volt látogatóban, de már megy is vissza Firenzébe, hogy a kereskedői teendőit intézze. Annyira megkedvelte a kereskedő Jancsit, hogy felajánlotta neki, legyen a segédje, amúgy is már öregszik, nehezen bírja a munkát. Jancsi megfontolta az ajánlatot, aztán úgy okoskodott, hogy amíg nem lesz földesúr, végül is belefér az idejébe egy kis segédi munka. Kezet ráztak, és elindultak Firenzébe.

Szóval Jancsi ott pöffeszkedett nagy kevélyen a hintóban a kereskedő mellett, tisztára beleélte magát a földesúrságba, mikor is nagy reccsenést hallanak hátulról, a hintó az oldalára billent, majdnem felborult, épphogy ki tudtak ugrani belőle. Hát mi a búbánat történt megint? A hintó tengelye eltört, használhatatlanná vált, csak gyalog tudtak tovább menni. Még szerencse, hogy a közelben volt egy házikó, az ott lakó öreg házaspár szívesen befogadta őket éjszakára, mivel a nap már éppen leáldozóban volt. Vacsora után jóllakottan Jancsi elgondolkodott, milyen rendes emberek veszik körül, a kereskedő hintóban utaztatja, az öreg házaspár eteti, itatja, és bent alhat a jó meleg kemence padkáján. El is határozta, hogy korán felkel, és megjavítja a hintót. Úgy is lett, a kakas kukorékolása előtt felébredt, megkérte az öreget, hogy segítsen neki, szépen meg is javították ketten a hintót. Örült is nagyon a kereskedő, köszönetet mondtak az öregeknek, és folytatták tovább útjukat Firenzébe.

Mentek tovább békésen, mikor látják, hogy egy idős ember ül az út szélén, és kesereg.

- Hát kendnek mi a baja, mért kesereg itten az út szélén?

-Ne is kérdezzék, nagy bajban vagyok, egy messzi birtok földesura vagyok, még segítséget sem tudok hívni, banditák állították meg a hintónkat, kiraboltak, és még a szép fiatal feleségemet is elrabolták.

Hinnye mi jó dolga van kendnek, - gondolta magában Jancsi, hintó, pénz, fiatal feleség - ha én egyszer földesúr leszek, én is így fogok élni!

Na de most mit tegyenek, itt van két idős ember, nem tudnak a haramiák nyomába szegődni, no hát legyen, gondolta Jancsi,

- Majd én visszahozom a maga feleségét, meg a pénzét!

Úgy is lett, kifogták a fiatalabbik lovat a hintó elől, és uzsgyi, Jancsi a rablók nyomába eredt. Nem volt nehéz dolga, a haramiák olyan porfelhőt vertek maguk után az úton, hogy messziről látszott, merre mennek. Egészen besötétedett mire utolérte őket, egy tisztáson vertek tábort. Jancsi halkan odalopózott, nehogy észrevegyék, és egy fa takarásából figyelte mikor alszanak el. Elég sokáig dorbézoltak, de azért idővel mind elaludtak. Több se kellet Jancsinak, odalopózott a fiatalasszonyhoz és eloldozta, ami nem ment könnyen, mert az asszonyka egy kicsit ijedős természet volt, majdnem felkiabálta a rablókat. De azért végül csak sikerült, és az egyik rabló lovát elkötve el is menekültek. Már egy ideje úton voltak, mikor Jancsinak eszébe jutott, hogy azt ígérte az idős úrnak, hogy a pénzét is visszaszerzi, de az asszonyka mondta neki, hogy semmi baj, ő látta, hogy pont ennek a lónak a nyeregtáskájába tették az aranyat a rablók. Ezen megnyugodva, szépen vissza is tértek, a földesúr azt sem tudta hova legyen a boldogságtól, visszakapta szép fiatal feleségét, és még az aranya is meglett. Nagy örömében a felét neki is adta Jancsinak. No, csak eljön annak a földesúrságnak az ideje! Jancsi nagyon büszke volt magára, úgy kihúzta magát a hintóban, hogy majd beverte a fejét. Ez is lezajlott, mentek hát tovább Firenzébe.

Mennek tovább békésen, egyszer csak azt mondja a kereskedő Jancsinak, hogy amikor a következő városba érnek, őneki pihennie kell, nem bírja már ezt a sok utazást, de Jancsi elintézhetne valamit helyette. Úgy is lett, beértek a következő városba, megszálltak egy fogadóban, a kereskedő rögtön kényelembe helyezte magát, aztán adott tíz aranyat Jancsinak, hogy menjen el a helyi szőnyegkereskedőhöz és adja oda neki, mert tartozása van felé. Jancsi szépen el is indult, de már odalent a kocsmában megállította a kocsmárosné:

- Igyék valamit kend!

- Nem lehet, nekem fontos dolgom van asszonyom - így Jancsi

- Ugyan már, egy kupica csak belefér az idejébe az uraságnak - replikázta a kocsmárosné

Ez már igen, uraságnak szólítottak - dagadt a melle Jancsinak, már épp azon volt, hogy leül inni, ugyan mi baj lehetne belőle,

- de hát pénzem sincs (szegény Jancsi egészen megfeledkezett az aranyról, amit az asszonykiszabadításért kapott)

- Nincsen? Hát az erszényben mi van?- mutatott a kereskedőtől kapott erszényre a kocsmárosné

- Az nem az enyém - mondta Jancsi, és hátra se nézve fogta a kalapját és elindult a szőnyegkereskedőhöz.

Amit ott látott, tátva maradt a szája! Szebbnél szebb gyönyörűen hímzett szőnyegek, ilyet a szegény Jancsi még sose látott. No, majd ha földesúr leszek, tele lesz a kastélyom ilyen szép szőnyegekkel! Elintézte a dolgot a szőnyegkereskedővel, visszament a fogadóba, aztán másnap folytatták az útjukat Firenzébe.

Oda is értek Firenzébe, a kereskedőnek gyönyörű nagy háza volt, telis-tele porcelánokkal, meg olyan szőnyegekkel, amiket Jancsi a szőnyegkereskedőnél látott, azt sem tudta merre forgolódjék, minden csupa selyem meg bársony... azt mondja neki a kereskedő:

- No fiam kiálltad a próbát, jó ember vagy, megmentettél, mikor megbokrosodtak a lovak, megjavítottad a hintó tengelyét, megmentettél egy fiatalasszonyt a haramiáktól, nem ittad el a pénzem, amit rád bíztam, így hát feleségül veheted a lányomat.

Elgondolkodott Jancsi- hát hogyan lesz így belőlem földesúr, ha egy kereskedő lányát veszem el?

Bemutatta neki a kereskedő a lányát annak rendje és módja szerint. Kedves volt a lány és gyönyörű. No most mi tévő legyen a mi Jancsink? Nagy dilemma. Aztán ahogy ott töri a fejét elgondolkodott, mennyire fontos is az a földesúrság dolog?

Hiszen ott volt az az öreg házaspár, akik befogadták őket, milyen szépen éltek, pedig hát nem voltak földesurak, meg az a gazdag idős földesúr a fiatal feleségével, hát az meg nem éppen irigylésre méltó, meg se tudta védeni sem a pénzét, sem a feleségét, olyan nyámnyila volt. No meg olyan kedves ez a lány. El is döntötte hamar a dolgot Jancsi, feleségül vette a kereskedő lányát, és olyan boldogok voltak, hogy még egy földesúr is megirigyelhette volna őket. Jancsi szépen beletanult a kereskedőségbe, és mikor a kereskedő annyira megöregedett, hogy már nem tudott dolgozni, Jancsi vette át a helyét. A legboldogabbak azonban Jancsi szülei voltak, mikor meglátogatta őket szép ifjú feleségével, és elmesélte nekik, hogy milyen sokra vitte.

Hát itt a vége, fuss el véle....