értelmében, és távol álltak tőle a mindennapos problémák,

gondok. Nem törődött velük, a tudata mélyére rejtette őket.

Most is, egy új képen törte a fejét, az agyában kavarogtak a

színek, formák, ötletek. Vizuálisan jelentek meg, majdnem egy

motor elé is lépett e-miatt.

Randira sietett, találkozója volt egy kedves, szimpatikus

nővel, aki korban is hozzá illet.

A megbeszélt helyen gömbölyded, ápolt nő fogadta. Már

messziről mosolygott, szinte szaladt a férfi felé. Egy

terepjáróból szállt ki, Sándor a márkát sem ismerte fel, csak

arra gondolt, legalább 15 millió lehet az ára.

Beszálltak a kocsiba, és a nő kérdés nélkül, gyakorlott

mozdulatokkal elindult. Sándor kicsit félszegen ült a luxus

megannyi kellékével körbe véve. Fura látvány volt ebben a

közegben hosszú hajával, nagy szakállával, korához nem illő

fiatalos külsejével. Az elmaradhatatlan farmering és nadrág,

kényelmes bőrcipő volt mai viselete. A nő drága ruhában

feszített, finom smink az arcán, és ami a lényeg, a sokpénzű

ember magabiztossága sugárzott egész lényéből.

Fél órás kocsikázás után, Gödöllőre értek. Sarolta megszólalt:

- Én itt lakom. Ide köt minden. A munkám, gyerekek, unokák, a

volt férjem.

Sándor érdeklődve szemlélte a házat, amire Sarolta ápolt,

manikűrözött ujja mutatott. A ház hivalkodó, túldíszített

hatalmas épület volt. Ablakai tátott szájként, ásítva fogadták

a szemlélődőt.  A házat ápolt gyep vette körül, a kerítés

fából készült. Sándor félénken megkérdezte:

- Ez a deszkakerítéses az?

Sarolta ingerülten kapta fel a fejét.

- Az nem deszka, hanem akácfából készült kerítés. Óriási

különbség.

Sándor elnyomott egy ásítást, nem igazán érezte át a probléma

súlyát.

A kocsi lassan haladt az úton, közben Sarolta egymás után

mutatta meg a lányai házát, és ki tudja még hány rokonét.

Lényeges volt számára, hogy Sándor lássa, mennyi pénzt költ a

családjára, hisz úgy érezte, ebből a férfi megérti, milyen jó

ember is ő. A pénz központi helyet foglalt el a szívében,

mindennek fokmérője volt.

Sarolta érdeklődve leste a férfit, kíváncsi volt, mit szól

mindehhez, amit ő egyedül két kezével hozott létre. Látni

vélte Sándor arcán az áhítatot, persze nem tudta, hogy a férfi

agyában új színek jelentek meg, és elmélázva csak a belső

látványra figyel.

Később megpróbálkoztak a beszélgetéssel is, ami kicsit

döcögősen indult.

Sarolta kifogásolta, hogy Sándor túl sokat dohányzik, és

ellentmondást nem tűrő hangon közölte, ha majd hozzá költözik,

természetesen ezen változtatnia kell. És a foga is. Nem elég

fehér. Javasolt is rögtön egy jó  készítményt, amelyet

véleménye szerint Sándornak feltétlenül ki kell majd

próbálnia.

A férfi rezignáltan bólogatott, nem akarva az asszonyt

megbántani.

Magában mulatott saját és az asszony nyomorúságán. Mert, ki a

nyomorultabb? Ezen sokat gondolkodott később is, de végül

mindig elvonták a témától az újabbnál újabb színorgiák, és

fények, amelyek kéretlenül merültek fel a semmiből.